Esti fejtörő

Kedves Gyerekek! Hány eltérést találtok az alábbi két kép között?

Megfejtéseket takarítónőthosszútávra@galambszerre.hu címre kérjük tegnap éjfélig postára adva.

Lassan, tűnődve*

Ma, 46 évesen, 7 hónaposan és 5 naposan életemben először alsógatyát és egy pár zoknit vettem.

Felnőttem.

*j.a. után

Hunting a racka (or two)

Méghogy faluhelyen nincsenek kalandok. Hajjaj, nagyonis, itt vannak csak igazán. Elég, ha csak a ma reggelre gondolok.

Előzmény: vasárnap virradóra megszöktek kedves (...) új szomszédasszonyom tavasszal született rackajuhai. Két fő. Egyre kétségbeesettebb keresés, a végén elkeseredés, bánatkönnyek. Juhok sehol.

Folyomány: Ez a szerda  is úgy kezdődött, mint a többi. Szép októberi reggel, bágyadt, párás napsütés, igazán kellemes amúgy. Ma is biciklivel megyek a munkahelyemre (idegen olvasóknak, ha van ilyen: 25 km, kellemes dombos terepen). Aztán a temető után, a Zala-parti nagy réten hirtelen meglátom a két bámész birkát. Itt.

Telefon Izabellának, aki mintegy 18 perc múlva meg is érkezik, kezében a kért gumicsizmámmal (ennek még jelentősége lesz). Birkák rövid úton, némi búza segítségével becserkészve, tötél a nyakon, indulhatunk haza.

Nem tudom, vezettetek-e már juhot kötélen. Nem, nem olyan, mint kutyát vezetni, kicsit se. A juhok ugyanis genetikailag ostobák. Aranyosak, de nem tehetnek róla, nyilván nem is voltak eddig hozzászoktatva a vezetéshez. Tiltakozásuknak a legváltozatosabb módon adtak nyomatékot, úgymint felöklelés, elrohanás, halottnak tettetés, de a legdurvább az, hogy nyitott körmökkel befékeznek, amitől aztán az út szélén kénytelenk voltunk szarvuknál fogva végigráncigálni őket, szörnyű csikorgás közepette, ilyen nyomokat hagyva az útpadkán.

(Akció közben nem volt nálam fényképező, sajnos)
Röpke egy óra után haza is értünk (a végére már egész jól belejöttek). Aztán otthon kiderült, hogy amíg Iza kihozta a gumicsizmámat, nyitva hagyta a kertajtót, vizsláim pedig huss..., kettővel kevesebben voltak a megszokottnál. Aztán persze hamar megkerültek, a történet pedig heppi enddel zárult. Kérdés hogy Kolos és Aranka (hazatolás közben volt a névadó ünnepség) mikor tervezi a folytatást.

Balaton forevör

Mi mást csinálhat az ember egy verőfényes októberi (hihetetlen...) vasárnapon, miközben újkori élettársa, a kőműves-burkoló Mester a fürdőszoba boncolása után a seb összevarrásával van elfoglalva (burkol, azaz csempéz, illetve járólapozik)?
Természetesen az ember felkerekedik, hogy bizonyságot szerezzen, mi változott az elmúlt pár hétben a Bali partján.
Nos, semmi. Minden ugyanolyan, mint augusztusban, még a falevelek sem sárgulnak, egy valami hiányzik: az ember. Tiszta hülyék, a naptárat nézik, nem az időt. Jaj, október van, sehova se megyünk.
 Aki balatoni képeket akar nézegetni, annak javaslom, hogy a miljom egy képgyűjtő oldal valamelyikén keresgéljen. Na jó, párat teszek a végére, csak hogy elhiggyétek, hogy ott voltam.

Kezdjük egy igen hazafias pillanattal. Helyszín a berényi faluközpont (ha van ilyen),  pár méterre a vasúti átjárótól, a part mellett. Talán bölcsebb lenne csak a jeles napokon kitenni a zászlót. Vagy gyakrabban cserélni.

*

Sokan kérditek tőlem (hisz köztudomású, hogy életmód-guru is vagyok), hogy mit szoktam vinni legendás biciklitúráimra ital gyanánt. Nos, mindenkinek a píccs ízű lidlis ájsztít javaslom.









Nem viccelek. Jó, nem az íze miatt szeretem, viszont határozottan praktikusabb minden másnál. Merthogy húgymelegen is meg lehet inni öklendezés nélkül. Ez pedig egy nyári túrán életet menthet. És persze a 79 forintos versenyképes ár is nyomós érv.
                                                                     *

Van a berényi szabadstrandon egy klassz sziget pár méterre a strandtól. Jókat lehet ott kutyával, gyerekkel játszódni. Vigyázat: tele van madárszarral! Amúgy fecskéket is láttam -október 2. van!-, megörökítésükre öreg Canon PS A60-asommal azonban nem tettem kísérletet.

Nem tudom, van-e köztetek olyan, aki nem imádja a Balatont? Egy biztos: én igen. Arra gondoltam, öreg koromra keresni kéne itt valami kis kuckót. Mire a gondolat végére értem tekerés közben, bele is botlottam álmaim odújába a balatonmáriai főutcán.
Pont jó lesz, nincsenek nagy igényeim.

Ha arra jártok, nézzétek meg ezt a csudi fenyősort, ami a régi keszthelyi utat szegélyezte. Út már nincs, fák igen.










Na és az ígért pár kép a végére. Többet nem, inkább menjetek le ti is, megéri.