Csúcsom és egyéb Finomságok

Kedves Mindenki, biztosan éltetek már át mindannyian olyat, hogy egy kapcsolat, viszony, vagy akármi más úgynevezett holtpontra jutott. A holtpontok persze azért vannak, hogy leküzdjétek őket és vidáman masírozzatok tovább valamerre. Ez csak onnajd (városi nyelven: onnan) jutott eszembe, hogy már két hétnél is több ideje nem került fel hír a susutanyára. Először azt hittem, nem történik semmi, de aztán rájöttem, hogy inkább az őslustaságom az ok. Úgyhogy piszkáljatok, basztassatok, mindegy hogyan, engem az se zavar, ha neadjisten valaki mondjuk ékezet nélkül teszi valami oknál fogva.

Szóval: már nincs egy hónap karácsonyig. Ez az általam méltán megvetett és majdhogynem leszart ünnep idén új értelmet nyer, így aztán az a megdöbbentő eset fordult elő, hogy tegnap Zalaegerszegre vonultam Edina nevű szánalom-testvéremmel és egyben barinőmmel, illetve ex-tanítványommal (ez mind egy személy). Egyebek mellett a Szentélybe is ellátogattunk vásányi, és hogy mást ne mondjak, ezt a csudi karifa-csúcsot süllyesztettem kosaramba 299-ért.

Rólam köztudomású, hogy csak világmárkákat vásárolok, bármiről legyen szó. Most is így tettem, de hogy ha valakinek (gyengébbek) nem világos, honnan tettem szert e becses ereklyére, hát tessék.

Életem első őri karácsonyfájának felállítása nagy eseménynek ígérkezik, úgyhogy nemcsak hogy tudósítást (vagy demót), hanem ez alkalomból egyenesen élő közvetítést tervezek nagyszobámból.  Amelyet át kell még erősen  rendeznem, hogy a fenyő (amely a mi zord éghajlatunkon, többek között Galambszeren is megél), elférjen. Bizonnyal kalandos lesz.
További élvezeti faktornak ígérkezik, hogy az elkészült fotót, tetején a különböző asszociációket keltő Vörös Csillaggal, átküldöm majd Edinának, ugyan mutassa már meg apukájának. Pintér úrral, hogy finoman fogalmazzak, nem vagyok egy világnézeten, így meglehetős kéjt érzek már a gondolatára is, milyen érzelmi hullámok szaladnak rajta végig a Szeretet Ünnepén.
69-ért adták amúgy a Teszkóban a sárgarépát. Ide vagy 15 kilót, mondtam a répahalom mellett strázsáló nőnek, de kiderült, hogy ő az akciós vecsésikáposzta hegyekhez tartozik. Így aztán magam kezdtem válogatni őket, de csak zsömlés zacskóik voltak, abba meg úgy döntöttem, elég macerás lesz kimérni. Csak negyed óra kellett, hogy a teljesen belelkesült káposztásnéni előkerítsen egy teszkós rabszolgát. Sikerült, jutalomból pedig vettem tőle 5 darab nagy acskót, 20-ért darabját.
Ja és nem vagyok répabuzeráns, drága (...) lovaimnak lesz, tudjátok, előkarácsony.