Csendes vasárnap

Méghogy a krikett unalmas játék. Hah, Álljon elém, aki ezt állítja.

Hiszen még Jolán macskámat is lekötötte a West Indies-Ausztrália tesztmeccs, amelyet, vasárnap követtünk nyomon a neten (persze közben megfőztem az ebédet, sziesztáztam, lenyírtam a füvet, elmentem biciklizni, kivittem a  vizslákat Szalafőre, lecsutakoltam a lovak vedlésben levő szőrét, befűtöttem, és a vacsorának valót is előkészítettem), így aztán az izgalmasabb részekre már otthon is voltam.

Ui: Az ausztrálok megdöbbentő hátrányból, 449 futást ledolgozva hozták vissza a sírból a meccset az ötödik nap végére. West Indies 449d & 148, Australia 406d & 192. Őrület.

Ez olyan, mintha egy focicsapat mondjuk 4:0-ról veszítene el egy meccset. Érdekes, nem?

De.

Kielégítés*

Húsvét. Már serdületlen gyermekkoromban sem tudtam igazán mit kezdeni vele. Valószínűleg túl földönjáró voltam ahhoz, hogy agyilag rendbe rakjam azt a számomra káosznak tűnő katyvaszt, hogy egy embert fölszögeznek egy fakeresztre, az jól meghal, de három nap múlva come-back, a háttérben megjelenik egy nyuszi, aki pirosra festett (vagy ezüstpapírba tekert csoki-) tojásokat bocsát ki a kloákájából, azokat kishülyegyerekekkel kerestetik a zöld fűben, sonkát kell enni, a morzsákat össze kell gyűjteni, mert ellenkező esetben Mami kereszteket vet, lányokat és öregasszonyokat Krásznaja Moszkva kölnivel kell öntözgetni, ezért az embergyereke pénzt kap. De legalább egy újabb ajándék-kapási indok.

Szürreális az egész, pszichedelikus mintegy.

Dehát az Ünnep az Ünnep. Arról meg kell emlékezni. Állítsunk hát a gasztro-totemoszlopokat, az úgyis megy nekünk.

Legyen a menü mondjuk...sonka, tojás, kalács, torma.

Aztán jöhet egy fáintos borsóleves és egy (a téli partira emlékeztető) tejfölös-paprikás csirke. Nokedlival. Ezekről képi dokumentum nem maradt fenn.

Talán csak egy.

De az mindennél többet mond el.

Fűszer. Az étel lelke.Paprika. A Fűszerek Fűszere. Ezer fajtája van, kérdezzétek meg a mexikóiakat.

Ezek közül én kettőt használok. Egy csemegét, amit Krizsutól szereztem be az ősz folyamán (átlátszó üveg), és egy csilit, amit viszont még nyáron autentikus helyen, Cecén egy utcai árus nénitől vettem (fehér mezben).

Nos, barátaim, ha elfogadtok egy tanácsot, hát soha ne tegyétek ezt a két üveget egymás mellé.

Ha ugyanis elfogy a csemegepaprika, mint ahogy nálam is tette, nagy a kísértés, hogy a pótlást véletlenül a csilis zacskóból végzed el (mint ahogy én is tettem).

A boldog húsvéti ebédhez immár nem kell más, minthogy alaposan megpaprikázzuk a borsólevest, a csirkét meg pláne. Hiszen a paprika a Fűszerek Fűszere ugyebár.

A folytatást fantáziátokra bízom.

Végülis nem is rossz a Szecsuáni paprikás csirke. A borsólevest pedig úgyis olyan ritkán eszi az ember jégkockákkal megpakolt szódavízzel.

Mert azt ne gondolja senki, hogy kiöntöttem a kaját, nem olyan családból származom.

* egyes türelmetlen olvasóim kíváncsiságát. Szóban.

** én szóltam, hogy nem egy nagy sztori...

VISSZA A TÉVÉMACIMAT!!!

Húsvét hétfőn a királyi televízió tudós illetékesei lecserélték a tévémacit. Képestül, hangostul. Ismét sikerült kihajítani a múlt egy bájos darabkáját.

Szeretném leszögezni, hogy alapvetően semmi bajom nincs az új tévémaci-figurákkal. Nem csúnyák, igaz, nem is annyira aranyosak. Ráadásul ez nem az első csere az elmúlt évtizedekben, rá lehet keresni a tévé-maci elmúlt majdnem ötven éves evolúciójára.

Az persze  ízlés kérdése, kinek hogy jön be egy helyen a csuffadt zöld pulóver, a laptop, a távirányító, a szocreál kanapé, a bumerángfülű nyuszika, vagy éppen a macik orcájára varrt parizerszelet. Maci új csajából (húgából, lelki társából, anyjából) viszont Szőkenőt csinálni, hát...

A gondom leginkább az elvvel van. Mi a francnak kell belepiszkálni valamibe, ami működik. Szereti mindenki, a picik is, de a felnőttek meg pláne. Ismerjük televízió-medvénk minden mozdulatát, a papucsba bújást, a köpést, a bukfencezést, a paplan alá bújást. A városi folklór része lett. "Köpött a maci, nyomás az ágyba."

 Az is csak a mostani agyunkkal tűnik fel, hogy időnként pedo-macit játszott nekünk öreg barátunk. Vagy ez csak egy egyszerű bébidoll-alsó...?

De a legdurvább a zene. Alakíthatták akárhányszor, a klasszikus fagottszóló nem változott, max gyorsult a tempója az idők során. Na, ezt is kiszórták, szegény Berkes Gáborral (Süle a Keménykalapból...) meg írattak egy új szintiset. Ötven év múlva biztos ezt is úgy fütyölik a gyerekek, mint a régit.

R.I.P. Tévémaci. Éltél 1963. húsvét hétfőjétől 2012. húsvét hétfőjéig (legalább az ötven éves jubileumot megvárhatták volna...).

És végezetül itt az én igazi tévémacim, abból az időből, amikor még Tomika is ágyban volt minden este negyed nyolckor. Tudjátok, amikor köpött a maci...

http://www.youtube.com/watch?v=WxYWvEeKRNc

Szánalmas schmittelés

Kedves Olvasósereglet, az a helyzet, hogy az elmúlt bő egy hónapban  

 semmire nem volt időm, iszonyúan el voltam havazva, több hónapnyi elmaradt munkát kellett elvégeznem, szennyesruha-hegyeket kellett eltüntetnem, a házamat egér-, pocok-, nyest-, nyuszt-, görény-, menyét-, vakond-, mókus-, pók-, légy-, szúnyog-, muslinca-, bolha- és darázshordák lepték el, továbbá kilokoltattak, megfenyítettek, megaláztak, felgyújtottak, kiraboltak, megerőszakoltak, felnégyeltek, felynyolcaltak, a tanyát lezárták, felgyújtották, felrobbantották, lebontották, széthordták, lesózták, földhivatalból és a GoogleMap rendszerből 2512-ig véglegesen törölték,

szóval értitek:

KURVA LUSTA VOLTAM!!!

Ígérem, hogy megváltozok.

Ezentúl szinte mindennap írok ide, azonkívül rendszeresen karbantartoma  régi híreket, olvasóim leveleire mindennap válaszolok, nem hagyván kétségek közt őket, lábamat, fülemet, fogamat, kukimat lelkiismeretesen mosni fogom, virágaimat nem szomjaztatom, és amúgyis minden téren igyekszem hasznos tagja lenni a 

Magyar Népköztársaságnak, Magyar Köztársaságnak, kis hazánknak.