2012. április 17., kedd

Kielégítés*

Húsvét. Már serdületlen gyermekkoromban sem tudtam igazán mit kezdeni vele. Valószínűleg túl földönjáró voltam ahhoz, hogy agyilag rendbe rakjam azt a számomra káosznak tűnő katyvaszt, hogy egy embert fölszögeznek egy fakeresztre, az jól meghal, de három nap múlva come-back, a háttérben megjelenik egy nyuszi, aki pirosra festett (vagy ezüstpapírba tekert csoki-) tojásokat bocsát ki a kloákájából, azokat kishülyegyerekekkel kerestetik a zöld fűben, sonkát kell enni, a morzsákat össze kell gyűjteni, mert ellenkező esetben Mami kereszteket vet, lányokat és öregasszonyokat Krásznaja Moszkva kölnivel kell öntözgetni, ezért az embergyereke pénzt kap. De legalább egy újabb ajándék-kapási indok.
Szürreális az egész, pszichedelikus mintegy.
Dehát az Ünnep az Ünnep. Arról meg kell emlékezni. Állítsunk hát a gasztro-totemoszlopokat, az úgyis megy nekünk.
Legyen a menü mondjuk...sonka, tojás, kalács, torma.
Aztán jöhet egy fáintos borsóleves és egy (a téli partira emlékeztető) tejfölös-paprikás csirke. Nokedlival. Ezekről képi dokumentum nem maradt fenn.
Talán csak egy.
De az mindennél többet mond el.

Fűszer. Az étel lelke.Paprika. A Fűszerek Fűszere. Ezer fajtája van, kérdezzétek meg a mexikóiakat.
Ezek közül én kettőt használok. Egy csemegét, amit Krizsutól szereztem be az ősz folyamán (átlátszó üveg), és egy csilit, amit viszont még nyáron autentikus helyen, Cecén egy utcai árus nénitől vettem (fehér mezben).
Nos, barátaim, ha elfogadtok egy tanácsot, hát soha ne tegyétek ezt a két üveget egymás mellé.
Ha ugyanis elfogy a csemegepaprika, mint ahogy nálam is tette, nagy a kísértés, hogy a pótlást véletlenül a csilis zacskóból végzed el (mint ahogy én is tettem).
A boldog húsvéti ebédhez immár nem kell más, minthogy alaposan megpaprikázzuk a borsólevest, a csirkét meg pláne. Hiszen a paprika a Fűszerek Fűszere ugyebár.
A folytatást fantáziátokra bízom.
Végülis nem is rossz a Szecsuáni paprikás csirke. A borsólevest pedig úgyis olyan ritkán eszi az ember jégkockákkal megpakolt szódavízzel.

Mert azt ne gondolja senki, hogy kiöntöttem a kaját, nem olyan családból származom.

* egyes türelmetlen olvasóim kíváncsiságát. Szóban.
** én szóltam, hogy nem egy nagy sztori...

3 megjegyzés:

  1. Sztem meg igenis nagy sztori, na és a körítés! :D

    VálaszTörlés
  2. Esztike, ne felejtsd el: minden a körítésen múlik.
    Lásd: nők.

    VálaszTörlés
  3. ... meghalt,és feltámadt...tetszik,ahogy összehoztad az asztali csendéletben a Karácsonyt a Húsvéttal...a nők már csak ilyenek...a részletekben is hajlamosak elmerülni,és a puszta véletlen mögött is a szándékosságot keresik:)))))

    VálaszTörlés