HÜLYEMAGYAR II.

A következő esetről nem tudok fényképfelvétellel szolgálni. De annyira morbid, hogy élvezhetőségén ez mit sem ront.
Vajtán, a termál bejáratánál álló lángososbódénál történt két éve nyáron. Csak a hangulat elképzelése miatt, így néz ki maga a fürdő.

Jól megérdemelt lángosmért álltam sorba, közben a bódé falára kitűzött feliratokat olvasgattam (bikinis csajok nem álltak sajnos előttem).
Eközben akadt meg a szemem azon a rajzszöggel odaerősített feliraton, ami először nem is szúrt szemet, annyira mindennapos volt.
Közönséges A/4-es lapon, közönséges nyomtatott szöveg. Mindösszesen ennyi:

Tűz esetén értesítendő:

 Fodor Ambrus,

7150 Bonyhád, Wesselényi utca 28.

Elsőre nem is tűnt fel semmi különös. Aztán -lassan haladt a sor- elgondolkodtam.

 Mondjuk kiloccsanik lángossütés közben az olaj. Szépen leég az egész farostlemezből épített tákolmány. A szomszédban pattogatott kukoricát áruló néni meglátja, nagyon megijed. Gyorsan kerít egy ceruzát meg egy papírt, és írni kezd:

Kedves Ambrus,

ne haragudj, hogy levelemmel zavarlak. De azért úgy gondoltam értesítelek, hogy most égett le a lángossütő bódéd. Úgyhogy, ha majd erre jársz, akkor ne nagyon lepődjél meg. Szerencsére Janka néni még időben ki tudott belőle szaladni nagy izgalmában. Édesanyádat csókoltatom, ha legközelebb Bonyhádon járok, viszek tojást, ne vegyen:

                                                                        Piroska néni

Piri néne ezután elsétál a postára, feladja a levelet (reménykedjünk, hogy nem pénteken este történik a sajnálatos baleset), és vár.

...Az eladó kicsit türelmetlenül szól rám harmadszor is.

-Ööö...elnézést, egy sajtos-tejfölöst kérek. Sok fokhagymával...

HÜLYEMAGYAR I.

"A beosztott szeresse főnökét. Ez cégünk alapelve." -Mr. Teifel-
"Az állampolgár szeresse hazáját. Mégha időnként hülye is." -susutomi-

Én mindig tudtam, hogy csonka kis hazánk kiapadhatatlan tárháza az orbitális hülyeségeknek. A cocializmus idején váltunk világhírűvé  döbbenetes találékonyságunkról. Nejlonszatyorból űrrakéta, rosszant Zsiguliból disznóól,  minden jó volt valamire. Egyik katonatársan apja csak azért lebetonozott az udvari gyepből vagy száz négyzetmétert, mert tudott lopni a munkahelyéről pár utánfutó betont. Ne menjen má pocsékba.
Aki azt hiszi, hogy az elmúlt húsz évben valamelyest konszolidálódtunk, az téved. Ebből következően én nem gondoltam, hogy ebben az országban én bármin is meg tudok még lepődni.
Pedig de.

Kis sorozatunkban olyan baromságokat mutatok be időnként,amelyek akár a világ bármelyik pontján is megtörténhetnének, de nálunk meg is történnek.
Kezdjük azokkal a szerencsés néhai magyarlakiakkal, akik az unyió jótékony támogatását még holtuk után is élvezhetik.

Ezek szerint a meghalás az szabadidős tevékenységnek számít. Mondhatni hobbi.

Nem is lehet rossz.

Tényleg, soha senkit nem hallottam még ez ügyben panaszkodni.

Itt a macska, hol a macska?

(Szolgálati közlemény: ezt a bejegyzést úgy olvassátok, hogy mindig csak egy görgetéssel haladjatok lefelé. Nehogy lelőjétek a megfejtést a macskáról. Zsidó, arab és és ortodox kínai barátaitoknak is mondjátok meg, hogy most kivételesen felülről kezdjék az olvasást. És ne nagyítsátok ki a képet, mert ez a hülye blogszerkesztő program az összes képet megmutatja, úgy meg nem ér.)

Kedves játékoskedvű játékosaink, mai "Itt a macska, hol a macska?" játékunkban egy játékra hívjuk Önöket. Ez itt egy romantikus falusi enteriőr nyugtatja a szemeket, nézzék csak.

Igenám, de hopplá. A képen valahol...valahol (de nem tudjuk, hol) egy macska rejtőzik. Keressétek csak meg nyugodtan, idő van, amúgy is barom hideg van ottkinn.

Segítségképpen annyit elárulok, hogy a cicust Jolánnak hívják.

Hm? Még mindig nem? Na jól van, lássátok, kivel van dolgotok.

A szóban forgó macska fekete, és dögledelmesen lusta.

Na ez már túl sok is volt.

Ne tököljetek má annyit.

Csesszétek meg, nem lehettek ennyire lámák.

Na..., a macska Pintéréktől származik, és tegnap kocsonyabürkét vacsorázott. Ennyiből már a hülyék is kitalálják.

Naa, naa,... langyos.

Igen, kitaláltátok!

Legközelebb nem segítek ennyit, annyira igénytelenek vagytok.

Na nyomás, mehettek a kasszához.

300

Van, hogy egy fehéres-szürkés, csikorgatóan hideg februári péntek is aranybetűs ünneppé válik. Nem kell hozzá más, mint egy figyelmes, szolgálatkész négykerekű és egy nem kevésbé figyelmes gazdi.
Tegnap, 2012. február 10-én,  15 óra 13 perckor  Magyarlak határában Szuzukim kilométer-számlálója átfordult egy teljeset, ezzel jelezve: 300 ezer kilométert teljesített.
Szóljon most a bejegyzés családunk méltatlanul kevés figyelmet kapó szürke (piros) eminenciásáról, a japán és a magyar autóipar házasságának imádnivaló szerelemgyerekéről.

Szuzi 2002 decemberében csatlakozott pártunkhoz családunkhoz 54 ezer futott kilométerrel

Nem volt könnyű a feladata, azt az űrt kellett betöltenie, amit Joci nevű bordó bogárhátúm, és névtelen, viszont banánzöld Trabantom elvesztése hagyott maga után. A küldetést azóta is tökéletesen oldja meg. Életének 90 %-át az Őri-Szombathely-Sárvár aranyháromszögben élte, legtávolabbra az erdélyi-mezőségi népzene-tábor idején 2007-ben merészkedett, ahonnan egy éjszaka alatt (5 emberrel plusz csomagok) egyhuzamban futott haza.

Csak hogy érezzétek a nagyságrend megdöbbentőségét, néhány statisztikai adalék.
 Eddig futott kilométereiből el tudnék utazni:
 -a Holdba 0,78-szor
-Sydneybe 14-szer
-Szombathelyre 5263-szor
-Sárvárra 4285-szer
-Vajtára 1363-szor
-az őriszentpéteri Coop-boltba 203417-szer.

Átlagos tempóval számolva élete során 4285 órát, azaz 178 napot, még azazabb 5 hónap, 28 napot futott összesen. Ez napi átlagban 53 percet jelent.

Arról, hogy mennyi pénzembe került eddig, hallgassunk szemérmesen, egy családműködtető logisztikai központ amúgyis megfizethetetlen.

Betegsége sohasem volt, szervezetének egyetlen gyenge pontja van, a kipufogó. Ebből már vagy ötöt elfogyasztott.

Kopogjam le, egy bajánsenyei illetőségű őzikével való koccanáson kívül semmi extrém kalandunk nem volt, hála nekünk.

Használtam zab-, bútor-, kutya- és nagybőgőszállításra, helyet adott titkos pásztoróráknak (-perceknek), csillagfényes nyáréjeken alvóhelyem volt.

És hogy mi a titok? Rendszeres karbantaratás, napi csilivili? Ugyan. Én aztán nem értek az autóhoz, ebben a tekintetben szőke vagyok, minden hozzányúlással csak ártanék neki.
Viszont mai napig minden induláskor üdvözlöm Szuzimat, kiszálláskor megköszönöm a fuvart, hosszab utak végén még egy csók is elcsattan a kormánykeréken.

Szóval szeretni kell. Meghálálja.
Végülis az autó is ember. Nem?
(De.)

War of Karnis

Van, aki mosolyogva szerel meg otthon mindent. Kezében muzsikálnak a szerszámok, harmónia árad szerteszéjjel.
Én?
Küzdök és vicsorgok. De nem adom fel soha, egy percre sem.
Öröm?
Csak a végén. Harcolok az elemekkel.
Karnisháború, hajtás után.

Nos, ez az alaphelyzet. Feladat világos: Szobám két ablakából az egyiken még a régi függönykarnis volt, szereljünk hát a helyére újat, ahogy azt tettük a másikkal fél évvel ezelőtt. Akkor ugyanis csak az egyik kicserélésére volt energiám, a másik karnisom megmaradt, tartója ugyan eltörött a harcok alatt, de majd veszünk, mi az nekünk. Kalandra fel.

Ugyanolyan karnistartót természetesen nem kaptam (pedig ezt is az őri iparcikk szaküzletben szereztem be). Sebaj, van másik, kicsit sötétebb ugyan, de picire nem adunk.

Konfliktusforrás: A látszattal ellentében a két tartó lukátmérője nem egyforma. Vidámkedvű tervezői úgy gondolhatták, egy kis agytorna is jót tesz ilyenkor. Hogyan préseljük bele a régi karnist a kb egy milliméterrel szűkebb új lukba?

Panelban edződött, tanyán kupálódott elmémen azonban nem könnyű kifogni. Megoldások egész arzenálja kínálja magát.
Megoldás No 1: smirgli.

Eredmény. Hagyjuk a fenébe. Nem megy.

Megoldás No 2: Villanyfúróra szerelt mini drótkefe.

Eredmény: Egy mp alatt elgörbültek, esélytelen.

Megoldás No 3: Ráspoly+Satu

Eredmény: széttépi a szálakat, de már alakul

Megoldás No 4: Körreszelő + Satu

Eredmény: tökéletes.

Alig két órája dolgozunk a projekten. Következő feladat:lukat fúrni a falba. Egyszerű, de nem az én falamba. A vakolatból ugyanis valami fontos alkatrészt kihagytak, emiatt körömmel is lehet kaparni a falat, akinek jólesik. A legkisebb fúrásra tízszer annyi potyog le belőle, mint kellene.

De azért némi gipsz és Vas Népe segítségével ez is fixálva.

Színhibás karnisom fellőve,

felszerelve pedig már nem is mesél a verejtékről, és a menet közben elfüstölt idegsejtekről.

És egy jótanács a szakértőtől. Ha a függönykarikák nem csúsznak a karnison, mielőtt magatokra rántanátok az egész szettet, kenjétek be a rudat kópos szappannal (hiszen mint tudjuk, a jó kenés alapfeltétel).

Igaz, Jolán?