HÜLYEMAGYAR I.

"A beosztott szeresse főnökét. Ez cégünk alapelve." -Mr. Teifel-
"Az állampolgár szeresse hazáját. Mégha időnként hülye is." -susutomi-

Én mindig tudtam, hogy csonka kis hazánk kiapadhatatlan tárháza az orbitális hülyeségeknek. A cocializmus idején váltunk világhírűvé  döbbenetes találékonyságunkról. Nejlonszatyorból űrrakéta, rosszant Zsiguliból disznóól,  minden jó volt valamire. Egyik katonatársan apja csak azért lebetonozott az udvari gyepből vagy száz négyzetmétert, mert tudott lopni a munkahelyéről pár utánfutó betont. Ne menjen má pocsékba.
Aki azt hiszi, hogy az elmúlt húsz évben valamelyest konszolidálódtunk, az téved. Ebből következően én nem gondoltam, hogy ebben az országban én bármin is meg tudok még lepődni.
Pedig de.

Kis sorozatunkban olyan baromságokat mutatok be időnként,amelyek akár a világ bármelyik pontján is megtörténhetnének, de nálunk meg is történnek.
Kezdjük azokkal a szerencsés néhai magyarlakiakkal, akik az unyió jótékony támogatását még holtuk után is élvezhetik.

Ezek szerint a meghalás az szabadidős tevékenységnek számít. Mondhatni hobbi.

Nem is lehet rossz.

Tényleg, soha senkit nem hallottam még ez ügyben panaszkodni.