Körbe Balaton, avagy megfizetsz a mámorért

Kinek kell egy játék, amiben a csillagok mind kövek

Mindent a Vezérhangya dönt el benned. Mindent. Nem tehetsz semmit ellene.

 Legyen szó egy figyelmet nem érdemlő nőről/pasiról,
egy Porschéról, vagy éppen a Csomulungmáról.

 Tök lényegtelen, ha egyébként a dögledelmes hétköznapokon Garfield vagy.

Ha ott bizsereg a hangya az agyadban, akkor egy napon belevágsz.

Ha nincs, akkor szerezz egyet, megéri.

 Ma nem indul röpülő, hajtogass magadnak

Amikor tavaly augusztus 21-én délután négy órakor a Balaton-kerülés után a zánkai úttörőváros parkolójában leszálltunk (elnézést:lekecmeregtünk) a nyeregből, nem telt el két perc, már azon agyaltunk, hogy amit vérrel, verejtékkel megcsináltunk két nap alatt, hogyan tudnánk jövőre egy napba beleszorítani. Nyilvánvaló volt, hogy erre már csak idén keríthetünk sort, így aztán a tavasz már a logisztikázással telt (biciklirestauráció, szállásintézés Laciékkal egyeztetve). Leszögezném, hogy a többszöri időpontmódosítás, ami késleltette az indulásunkat, kétszemélyes expedíciónk annak a tagjának köszönhető, aki nem én vagyok.

Projektpóló. Alap.

Nőiben is

Június 8-a minden szempontból alkalmas időpontnak tűnt, a Tanyán mostanában kevés dolgom van, Melinda is szabaddá tudta tenni magát munkahelyéről.

Bár attól azért majdnem befontam, hogy angyali hangon közölte szerdán, hogyhát akkor ugye mi szombaton csináljuk a túrát, ő pénteken este még dolgozik, úgyhogy akkor majd éjjel hazajön Győrből Őribe, és akkor szombaton hajnalban elindulunk, jól leautózunk Lelléig, és levezetésként körbetekerjük a Nagy Vizet. Aranyos.

Időnként az embernek kicsit idegesebben kell felfortyanni, hogy bizonyos dolgokat (pl egy szimpla műszakáthelyeztetés egy győri fitneszklubban) elintézhessen.




Az Expedíció Pótkereke

 

Az Expedíció ügyvezetője

Két kerékpár félig szétkapva Szuzi csomagterében, minden cucc összekészítve, minden föld bevetve, indulás Lellére este 9-kor. Gyors alvás, aztán reggel 7.02-kor (a történeti hűség kedvéért) indulás, mégpedig az óramutató járásával ellentétes irányban. Glück auf!

Némi alkoholt fogok inni, hogy úgy legyen, mint régen

Indulásunk után pontosan 32 perc telt el (tehát mintegy 211 km állt előttünk), amikor Melinda először megkérdezte: Eddig mennyit jöttünk? Néha annyira érzékeny ez a lány, az ember egy picit idegesebben válaszol, és rögtön bedurcizik. Fene se érti a női lelket.

Nem sokat kellett várnunk az első holtpontra sem, még Siófok előtt kezdett el Melinda életmentő zselés nyeregborítója rendetlenkedni, de aztán beállt, utána nem volt vele gond.

Fűzfőig (kb negyed táv) gond nélkül gurult őrségi lankákon edződött expedíciónk, és hogy érezzétek, milyen remek hangulatban telt az idő, számtalan ehhez hasonló vidám párbeszéddel is gazdagítottuk együttlétünket:

Tag1: na, melyik költőnk halt meg az itteni (B.szárszó) vasútállomáson?

Tag2: Ööö...

Tag1: Híresen bajszos ám

Tag2: Deák Ferenc?

Tag1(türelmesen): Langyos. Kicsit később élt.

Tag2: Akkor Ady

Tag1: Majdnem. A vezetékneve egy keresztnév. Pont az, ami őriszentpéteri iskolaigazgatóé

Tag2 (értetlenkedve): Szabó...?

Tag1: Na, tekerjünk inkább.

A cangám és én vagyunk az utolsó hősei a világnak

Fűzfő után aztán belekeveredtünk a nyár egyik legzsúfoltabb (és számomra legérthetetlenebb) tömegrendezvényébe, Alsóörsön rendezik ugyanis minden évben a Harley-találkozót, amin idén állítólag 15 ezer motoros (nem csak Harleys) volt ott, nekem többnek tűnt. Mákunkra pont szombat délelőtt tartották a nagy felvonulást, amire még ezen felül egy fél magyarországnyi érdeklődő id kiment a 71-es út szélére, egész Zánkáig tele volt az út.

Tessék választani

Volt, akit ez egészen lázba hozott, magam inkább hallgatom tekerés közben a semmit, Melinda viszont egészen belelkesült, asszem neki pont jókor jött az inger, ami elvonta figyelmét közelgő és pár óra után már permanenssé váló holtpontunkról. Déli egy órára értünk tavalyi vég-, idei félállomásunkra, Zánkára. Terv szerint haladtunk, 6 óra alatt megvolt egy erős százas, és meg ennyi várt ránk, úgyhogy minden a Központ forgatókönyve szerint alakult. Balatongyörökön volt az első (és egyetlen) fürdés, amelyet csak én bonyolítottam le, igyencsak jólesett gémberedőfélben lévő tagjaimnak. Hogy lassan, de biztosan égettük a kalóriákat, és merítettük testi és szellemi  tartalékjainkat, jól példázza az alábbi, félreértésektől hemzsegő kis párbeszéd:

Ügyvezető (erős menetszélben): na, hogy áll az akkumulátorod?

Pótkerék (nem hallja jól): mi...?

Ügyvezető (emeltebb hangon, suhanó motorok között): mondom, hogy áll az aksi?

Pótkerék (megnyugodva): igen, volt reggel kaksi

Ügyvezető (beletörődve): nincs több kérdésem

Ha kijön a nap, te árnyékot látsz, de a te űrhajód se a türelem tolja

Amire egész nap számítani lehett, Fenyvesnél (kb 150 km) bekövetkezett. Őriben és Sárváron is esett egész nap, így aztán igazán szerencsésnek érezhettük magunkat, hogy csak délután 6 óra körül ért utol bennünk a zuhé, addig csak kergetőztünk egymással.



Kájjdee!



Expedíciónk egyik tagja negyon kényes arra, hogy a haja ne ázzon meg (találjátok ki, melyikünk...). Mivel nem mutatkozott túl nagy esély arra, hogy elálljon a nem túl intenzív, de azért zavaró eső, ráadáaul ez est leszállta is egyre fenyegetőbb volt, úgy döntöttünk, tovább indulunk, eddig eljutottunk, nem cipeltetjük haza magunkat szégyenszemre autóval. Így aztán Melinda diszkrétlila türcsijét (Decathlonos!)  turbánként tekerte hiperérzékeny fejére, így pedig már  zavartalanul folytattuk utunkat.

Látványkerékpáros

Összebeszélnek mind a sejtek, és egy szép sóhajra egyszerre abbahagynak minden munkát

Én tudom, hogy ezek a lelkesítő sorok kedvet csináltak mindnyájatoknak egy hasonló turnéhoz, és ha rajtatok múlna, már holnap indulnátok egy Balcsi-kercsire, de azért néhány érzést itt hadd írjak le.

Szóval:

-150 km után már nincs kényelmes kerékpár. Azt a nyerget még nem találták fel, amin 8 óra kuporgás után jólesne az ülés. Ilyenkor maximum választhatsz: az ülőgumóidat trancsírozod szét, vagy az aranyereden kockáztatsz meg egy vérző sebecskét. Millió tűzhangya támad ilyenkor a valagad minden pontján, akik égető harapásokkal boldogítanak, ilyenkor már folyamatosan.
-összeomlik a kiválasztó szervrendszered. A nap folyamán 6 liter folyadékot toltam be (ld kajaösszesítő), és összesen egyszer hugyoztam, az is csak pisike volt. Ráadásul reggel én nem is kaksiztam (érdekes adat).

-megszűnik a hatalmad a végtagjaid fölött. Tenyereid görcsösen markolják a kormányt, egy rázkódásnál végigfut az egész karodon az a fajta zsibbadás, amit gyerekkorodban éreztél, mikor bevágtad a könyöködet és a fájdalom ideget ért. A talpad is fáj, csak úgy tudsz tekerni, ha minden hajtásnál más ponton érinted a pedált.

-gerincoszlopodat az összeroppanás fenyegeti. Úgy érzed, nyakcsigolyáid tényleg az egész Földgolyót cipelik, pedig csak céltalanul himbálózó fej van rajta, benne egy üveges tekintetű arcszerkezettel.

-leszállni? Az a legrosszabb. Pár percig ugyan kellemesebb, de a visszaszállás és az első tekerés olyan gyötrelem, hogy ezerszer megbánod, hogy abbahagytad.

-elviselni csak úgy lehet, ha folyamatosan tornászol a biciklin. Tekered a fejed, kétségbeesetten kalimpálsz a lábaiddal, kiállsz-visszaülsz, közben párzó mozdulatokat teszel. Ezért aztán kívülről úgy nézel ki, mint egy hypoglikémiás részeg, aki mellesleg be is szívott.

A kilométerek meg ilyenkor nem akarnak fogyni, úgy érzed, homokban tekersz.

Úgy gondolom modelleztük, hogy mozoghat minden együtt

Amennyire reménytelennek látja az ember 20 km-el a vége előtt az egész projektet, annyira megváltozik minden egycsapásra 5-el a vége előtt, legalábbis nálam. Melinda súlyos apátiába fordulva egyensúlyozta a fején a törülközőt, ami amúgy már rég megszáradt rajta, csak azért nem vette le, mert akkor le kellett volna szállnia, ilyen állapotban meg újrakezdeni ugye maga a borzalom. Közölte, hogy ő már semmiféle kommunikációra nem képes, majd szóljak, ha vége van. Énbennem Boglárra érve szakadt el a fék, ügyvezetői mivoltomból kivetkőzve begőzölt lengyel futballhuligánként integettem és csengettem minden autónak az utolsó negyed órában.

És a végén mindenki összeáll egy képpé

Balatonlelle, Béke utca 2.



19.27 perckor, 12 óra 25 perccel az indulás után értünk vissza a kindulási helyre, ahol már a csonka Csonka család várt bennünket. Küldetés teljesítve.

Számokban

Bruttó idő:  12 óra 27 perc

Nettó tekerés: 10 óra 2 perc

Pihi: 2 óra 25 perc

Megtett táv: 220 km

Átlag: 17,6 km/h

Eközben az üzemanyag

6 liter ájsztea (3 coopos, 3 cba-s)

3 szenyó (turista, sajt, paprika)

egy csomag vaníliás keksz

egy csomag csokis tallér (fele megmaradt)

3 banánt

4 pogácsa (cba-s)



Csak az ájsztea. És még hugyoznod se kell.



Ez az én menüm, Melindát kérdezzétek az övéről, főleg a csodás Protejnszeletekről.



Köszönöm Anyunak és Norbinak



Epilógus (hazafelé az autóban, valahol Zalacsány és Nagykapornak között)

Tag2: Megvan...Nem József Attila volt...?

Tag1: haggyámá.




Melinda: Úgy érzem magam, mint akit szétudvaroltak...