Mai küldetés

Vannak olyan pillanatok, amikért az ember sok mindent bevállal. Vannak olyan pillanatok, amikre többet kell várni, mint egy új posztra a Susutanyán. Ma hajnalban 4.59-kor még ágyban voltál? Szégyenkezz.
A Vénusz (lánykori nevén Esthajnalcsillag) élhetetlen bolygó, csak néhány elvakult fideszest küldenék oda jó szívvel nyaralni. Büdös van, baromi meleg és a közérzetetek is szar lenne ott, az állandóan a fejetekben motoszkáló nyomás miatt (a földi 90-szerese). Viszont tőlünk nézve, főleg langymeleg nyári éjszakákon igencsak lomantikus, hiszen esténként (vagy épp hajnalonta, de akkor ki nézegeti) könnyedén megfigyelhetitek Nap anyóka mellett, és egyébként is szomszédunk, úgyhogy szeretnünk kell.



Így láthatta egy hazatántorgó részeg

 Ma éjjel nem sokkal éjfél után belépett a napkorong elé, hogy majd 6.55-kor elhagyja. Addig lehet nézegetni, és kell is nézegetni, mert ugyan 2004-ben már láthattunk ilyet, tehát az elmúltnyócévben még egy nyamvadt Vénusz-átvonulás se volt (a béna szociknak még erre se futotta, bezzeg...), de a legközelebbire csak 2117-ben kerül sor. Nagy kicseszés, hogy az Magyarországról nem fog látszódni, így majd újabb nyolc évet kell aludni a 2125-ig, ami viszont igen. Viszont azt én már nem tervezem megnézni, nem kell túlzásokba esni.
Nos, ha már így alakult, azért felhúztam a vekkert (diszkrét kakasszó) 4.30-ra, így az éltető forró-hideg zuhany és az egyenesen az életet jelentő kávé után hű ebeim, valamint 8x40-es szovjet binokulárom, és a napfogyatkozásról eltett Forte típusú sötétszemüvegem (bontatlan csomagolás!) társaságában kiügettem időben az észlelésre. 4 fok volt, úgyhogy visszafordultam még egy korty páleszért is, de mondhatom, megérte.
8 órakor indulás a dolgozóba cangával, addig kaszálás, tán Szendére is felülök gyorsan. Tán nem.