Szilveszter - ÉLŐ

Igen mélységes jó reggelt kívánok mindenkinek, aki ide vetemedett.
Ahogy ígértem, ma 24 órás (mínusz alvás ) hírfolyammal sokkollak benneteket, hogy érezzétek. És hogy lássátok, nem is olyan szar nektek.

6.44 Többlépcsős ébresztőprojektem első fokozata. Megszólal a pittyegő. Mosolyogva kinyomom ötpercenként.

7.32 Kivánszorgok a fürdőszobába, ahol forróvízzel próbálom az életenergiát (csí) magamba terelgetni. Felpuhult arcbőrömet borotválkozással teszem alkalamassá a várható emberi kapcsolattartásra. Befejezésül a szokásos, már-már védjegyemmé vált "marzsü" sóhajtás kíséretében jéghideg vizet csorgatok a kora reggeli hősokktól kellően elszomorodott bőrömre. (marzsü: orosz szó, jelentése rozmár. Így hívják arrafelé a jeges vízben fürdő ottani Schirillákat)

7.43 Este nem főztem meg előre a kávémat (pedig szoktam), így most kell

7.49 Zabosvödörrel a kezemben kilépek a nagyvilágba (-5 fok, derült idő, kis köd), ahol lovaim már türelmetlen horkantásokkal várják kedvenc alkalmazottjukat. Szomorúan konstatálom, hogy a remélt 8 helyett már 6 nap alatt elfogyott a karácsonykor kitett, aranyárban mért szénabála.

7.58 beülök a gép elé a gőzölgő és melasszal ízesített kávémmal, hogy elkezdjek írni egy egész napos blogot. Ebben majd jól leírom, hogy telt ez a pazarnak ígérkező nap. Pont itt tartok most.

9.22 Jé. Most veszem észre hogy zúzmarásak a fák.


10.19 Telefon szomszédasszonyomtól:
-Szia, tudod, meddig van ma nyitva a bót?
-Igen.
-Akkor boldog új évet.
-Neked is.

10.58 Jé. Leolvadt az összes zúzmara.


A zúzmara már légnemű lett



11.08 Ritka pillanat. Se mosatlan edény, se mosott edénykupac nem ékesíti konyhámat. Látszik, hogy ünnep van.

Utoljára az áruházban volt ilyen

11.37 Lassan (de biztosan) az év utolsó napjának a feléhez érkezünk. És még mindig semmi. Őrület. A feszültség tapintható.

11.48. Közben burjánzanak a fejemben a szebbnél szebb régi szilveszteri emlékek. A legrégebbi vagy 8 éves koromból. Beültem a kádba szilveszter délután, pár hónapja volt csak fürdőszobánk, élveztem nagyon. Aztán a gőzben egyszerre csak beájultam. Életemben először és (kopkop) utoljára. Anya gyorsan kihalászott, életre lehelt. Utána 30 éven keresztül emlegette, ha fürödni mentem: nekem rosszul ne legyél megint...

14.17 Hazaérkeztünk ebeimmel évi szertartásos Völgyünk-búcsúztatónkról. Innen származik ez a kép. A háttérben nem egy földrengés nyomán elferdült horizont látható, hanem ferdén sikerült letennem a fényképezőt a földre. Én elégedett vagyok, próbáljon meg valaki 10 mp alatt (ennyire volt az automata önkioldó beállítva) összeterelni és műtermi pózba állítani két kajla vizslát.

14.33 Indul az idei év utolsó biciklitúrája. Ez már csak olyan, mint a Tour de Francia utolsó napi befutója. Levezetés, rövid jutalomjáték az összes versenyzőnek, semmi lényegeset nem befolyásol. Idei kerékpáros évemről majd bővebben, ha megérjük.

15.55 Kezemben kefével, vakaróval, patakaparóval kezelésbe veszem lovaimat, ne má sárosan menjenek az éjjeli szénapartira. Drágáim megkapják szilveszteri répaadagjukat (boldog tavalyi év, 69-ért adták a teszkóban, idén 199), aztán részükről a fáklyásmenet.

16.35 Nap a horizont alatt, kutyák a petárdamentes előszabában, Mirek Úr és Vadócka csatlakozott hozzájuk, Jolán a macskanapén, egyedül Kalbász maradt meg jól bevált kinti alvóhelyén. Már hallatszanak az első durranások, de mi mindenre felkészültünk.

17.02 Valami rendezvényféleség körvanalai bontakoznak ki, egyelőre még csaka nagyon halványan.  Szervezői a Jászai-Pécsi sikerduó. Közben azon gondolkodom, mikor voltam utoljára szilveszteri bálban. Ha eszembe jut, szólok. Addig is ki kéne rántanom a halat. De nincs kedvem. Kimaradt a déli szieszta, erősen érzem.

17.38 Ez a mostani időpont azért különleges, mert már csak 382 perc van vissza az évből. Az meg má huss.

17.59 Kis mellékszál, de azért tény, hogy Szilveszter napján költöztem Galambszerre, 2005-ben. Egy üresen álló, fűtetlen ház várt. Elképzelni sem tudom, miért pont aznapra időzítettem a költözést. Buli persze már volt is, két partitársammal a kályhát ölelgettük egész éjjel, nem nagy sikerrel. Sajna, számítógépem legyalulásakor eltűntek az első időkben készült fotók, pedig de kár.

Ezt ölelgettük

18.03 Jolán megfordult a kanapén.

19.07 Kezd egyre  izgalmasabbá válni az este.

21.45 Most pedig hunyok egy jóízűt.

23.30 Nagyjábó ennyi történt az elmúlt 4 és fél órában, érezhető, hogy a nap izgalométere gyenge kezdés után erős visszaesést mutat. Most pedig kifáradok őrködni a karám széléhez egy pohár forralt bor társaságában, mindehhez jó szórakozást kívánok magamnak, az elmúlt évek alapján kb egy óra táján csökken elfogadható szintre a durrogtatás, addig külszolgálat.

Éjfélkor virsli helyett zab

SZILVESZTER ÉLŐ - ELŐZETES

Kedves Olvasók (ha vannak egyáltalán ilyenjeim),
 korszakos, mérföldkő-gyanús, egyben súlyosan hiánypótló  vállalkozás szemtanúi lehettek nemsokára.
Az év utolsó napján minden csillog-villog. Akármerre nézünk, mindenhol szépruhás szépemberek szépen mosolyogva, szépen esznek (késsel-villával), szépen mulatoznak, konfettit, szerpentint és peterdát dobálnak (mondjuk ez nem szép dolog).

Na Galambszeren ilyen nincs.
Hogy ennek bizonyságát adjam, elhatároztam, percről-percre megosztom veletek ennek a korántsem sorsfordító napnak a történéseit.
Zsákba a macska, mert még magam sem tudom, mi fog történni, de nyugodjatok meg, azonnaíl értesülni fogtok róla.
Milyen zoknit halászok elő reggel a fiókból?
Veszek-e akciós virslit?
Zuhany, vagy cicamosdás lesz este?
Mindent megtudhattok, ha holnap figyelemmel kíséritek a (szinte percről percre frissülő ) blogot.
Ne menjetek sehá, úgyis uncsi a szilveszteri buli, én szóltam.
Éljen az igazi Reál-Valóságsó.

Mindenkit várok kábé negyed 8 fele (ha később jönnék, akkor az az én hibám, elaludtam valószínű).

Véres karácsony ( karácsonyi síndarab kisiskolásoknak)

I. szín

Két nappal Szenteste előtt, az erdőn

Mesélő: Messze a nagyerdőn, élt egy kis fenyőfa.
              Nem volt szép virága, nem volt sűrű lombja.

               Szomorúan nézett szét erdőn, réten, tájon.

Fenyő: Nem lát meg senki sem, hiába is várom.
            Ó, ha szép lehetnék...dehát ez hülyeség.
            Címlapfenyő lenni, ez lenne a trendi.
            Ágaimon zúzmara, egészen kis csinos
            De azért fűtött szobában feldíszítve
            Mégiscsak jobb lenne
            Főleg, ha forralt bort is adnának.

Mesélő: Arra ment egy kislány, s testvére a kisfiú,
             Jött velük a  macskájuk, aszongya: miaú.

Kislány: Erre gyere bátyuskám, van itten valami
              Kisjézuska várást alatta akarom gondolni.

Kisfiú: Világszép fenyőfa, színes gömbök labdák,
           Ágadat hó helyett pár hétig ezek húzzák
           Csinos kis portéka, igazán fotogén,
           magában sunyin: (Ha meg majd megunjuk, kályhába darabolom én)

Fenyő: Kicsi szívem zakatol, remeg rajtam minden ág
            Csakhogy megyek innen, micsoda boldogság
            Lovasszánnal gyorsan előálljatok,
            Búcsúzzatok el tőlem, növények, állatok.

Kislány: Apa,  hozd a szerszámot, a baltást
             Kapjuk hónunk alá tűlevelő pajtást

Fenyő (döbbenve): Balta...? Hé, erről nem volt szó
          Törzsemből legyen egy rút torzó?
           Ezt én nem, nem hagyhatom
           Ezt mindannyian megértsük...

(Baltaél villan...)

Mesélő: De a kisfiúéknak már nem volt több kérdésük

II. szín

Szenteste, a fűtött szobában

Mesélő: Kint szállingó hópelyhek, jéghideg förgeteg

              Bent a jó kandalló oncsa a meleget.

              A szeretet fénye sugárzik mindenütt

             Az amputált lábú karifa persze

             Ettől nincs elragadtatva.

Fenyő: Nem akarok többet karácsonyfa lenni
            Utálom a meleget, nincs már mit levetni.
            Tűlevelem lepotyog, kiszárad minden porcikám
            És ízléstelen angyalhajjal fojtanak meg
            Segíts rajtam, pajtikám.

Kisfiú: Erre vártál, erre, erre
           Jól megkaptad, te kis hülye.
           Kellett neked többre vágyni,
           Kerekerdőből szobába állni.
           Madárszar helyett szaloncukor lóg ágadon
           Vízkeresztre full felaprítalak
           A kandallóba, ezt lefogadom.

Apa: Látjátok a tanulságot, anya és a gyerekek
        Bevágok én egy pár bejglit, de előtte még egyebet
        Is mondok még: jegyezzétek, lassan mondom, hogy megértsd
        Fenyőfának az erdőbe, jó gyereknek a szobába
        Üveg sörnek a hasamba, anyátoknak a konyhába
       Van a legjobb helye még.

Mesélő: (Szerintem ez hülyeség).

VÉGE

           

Bolygók együttállása

ÉS A VÉGÉN MINDENKI ÖSSZEÁLL EGY KÉPPÉ,

nyájas Olvasóm, nincs ez másként Galambszeren sem. Mert hiába a hosszú kihagyás, a be nem teljesült ígéretek,  azért mi itt vagyunk mind, akik. Bizonyítékul álljon itt ez e kedves kis életkép kies tanyánkról, ezen a kora téli, de mégiscsak igencsak téliesre sikeredett hétvégén. Amely (hogy a feledés homályától megvédjük) egy csini havazást hozott szombat hajnalra, jó kis Északi Szél kíséretében, hogy aztán vasárnapra minden elnyugodván, csendes, hideg, szűzhóban lovaglós, cserépkályhás, igazi élvezkedős napban csúcsosodjon ki.

 És nem sokkal napnyugta előtt jött a Pillanat. Nem kérdezett semmit, egyszerre csak ott volt előttem.

Íme, így.

Először csak az élénk színek, amik miatt beszaladtam a fotógépért. Azt befele szaladtomban döbbentem rá, hogy ez valószínűleg megismételhetetlen pillanat lesz, ha jól számoltam, és ha még időben visszaérek.

És tessék.

A kép attól különleges, hogy kivétel nélkül mindenki rajta van.

Lássuk hát.

Öcsike a tornác szélén rémülten nyugtázza, hogy épp elmegyek.

Sári a fotelágyon pöffeszkedik.

Előtte a szürke vödör két oldalán Jolán és Mirek Úr sütkérezik.

A farakás mellett Kalbász szívja magába az utolsó éltető napsugarakat, a fakupac tetején Vadócka sportol.

Hátul a beállóban ott vannak a lovak is, azonban az árnyék miatt csak a fenekük látszik, az is csak nagy felbontásban. Épp szénáznak.

Jómagam árnyékként képviseltetem magam a képen.