Véres karácsony ( karácsonyi síndarab kisiskolásoknak)

I. szín

Két nappal Szenteste előtt, az erdőn

Mesélő: Messze a nagyerdőn, élt egy kis fenyőfa.
              Nem volt szép virága, nem volt sűrű lombja.

               Szomorúan nézett szét erdőn, réten, tájon.

Fenyő: Nem lát meg senki sem, hiába is várom.
            Ó, ha szép lehetnék...dehát ez hülyeség.
            Címlapfenyő lenni, ez lenne a trendi.
            Ágaimon zúzmara, egészen kis csinos
            De azért fűtött szobában feldíszítve
            Mégiscsak jobb lenne
            Főleg, ha forralt bort is adnának.

Mesélő: Arra ment egy kislány, s testvére a kisfiú,
             Jött velük a  macskájuk, aszongya: miaú.

Kislány: Erre gyere bátyuskám, van itten valami
              Kisjézuska várást alatta akarom gondolni.

Kisfiú: Világszép fenyőfa, színes gömbök labdák,
           Ágadat hó helyett pár hétig ezek húzzák
           Csinos kis portéka, igazán fotogén,
           magában sunyin: (Ha meg majd megunjuk, kályhába darabolom én)

Fenyő: Kicsi szívem zakatol, remeg rajtam minden ág
            Csakhogy megyek innen, micsoda boldogság
            Lovasszánnal gyorsan előálljatok,
            Búcsúzzatok el tőlem, növények, állatok.

Kislány: Apa,  hozd a szerszámot, a baltást
             Kapjuk hónunk alá tűlevelő pajtást

Fenyő (döbbenve): Balta...? Hé, erről nem volt szó
          Törzsemből legyen egy rút torzó?
           Ezt én nem, nem hagyhatom
           Ezt mindannyian megértsük...

(Baltaél villan...)

Mesélő: De a kisfiúéknak már nem volt több kérdésük

II. szín

Szenteste, a fűtött szobában

Mesélő: Kint szállingó hópelyhek, jéghideg förgeteg

              Bent a jó kandalló oncsa a meleget.

              A szeretet fénye sugárzik mindenütt

             Az amputált lábú karifa persze

             Ettől nincs elragadtatva.

Fenyő: Nem akarok többet karácsonyfa lenni
            Utálom a meleget, nincs már mit levetni.
            Tűlevelem lepotyog, kiszárad minden porcikám
            És ízléstelen angyalhajjal fojtanak meg
            Segíts rajtam, pajtikám.

Kisfiú: Erre vártál, erre, erre
           Jól megkaptad, te kis hülye.
           Kellett neked többre vágyni,
           Kerekerdőből szobába állni.
           Madárszar helyett szaloncukor lóg ágadon
           Vízkeresztre full felaprítalak
           A kandallóba, ezt lefogadom.

Apa: Látjátok a tanulságot, anya és a gyerekek
        Bevágok én egy pár bejglit, de előtte még egyebet
        Is mondok még: jegyezzétek, lassan mondom, hogy megértsd
        Fenyőfának az erdőbe, jó gyereknek a szobába
        Üveg sörnek a hasamba, anyátoknak a konyhába
       Van a legjobb helye még.

Mesélő: (Szerintem ez hülyeség).

VÉGE