Szilveszter - ÉLŐ

Igen mélységes jó reggelt kívánok mindenkinek, aki ide vetemedett.
Ahogy ígértem, ma 24 órás (mínusz alvás ) hírfolyammal sokkollak benneteket, hogy érezzétek. És hogy lássátok, nem is olyan szar nektek.

6.44 Többlépcsős ébresztőprojektem első fokozata. Megszólal a pittyegő. Mosolyogva kinyomom ötpercenként.

7.32 Kivánszorgok a fürdőszobába, ahol forróvízzel próbálom az életenergiát (csí) magamba terelgetni. Felpuhult arcbőrömet borotválkozással teszem alkalamassá a várható emberi kapcsolattartásra. Befejezésül a szokásos, már-már védjegyemmé vált "marzsü" sóhajtás kíséretében jéghideg vizet csorgatok a kora reggeli hősokktól kellően elszomorodott bőrömre. (marzsü: orosz szó, jelentése rozmár. Így hívják arrafelé a jeges vízben fürdő ottani Schirillákat)

7.43 Este nem főztem meg előre a kávémat (pedig szoktam), így most kell

7.49 Zabosvödörrel a kezemben kilépek a nagyvilágba (-5 fok, derült idő, kis köd), ahol lovaim már türelmetlen horkantásokkal várják kedvenc alkalmazottjukat. Szomorúan konstatálom, hogy a remélt 8 helyett már 6 nap alatt elfogyott a karácsonykor kitett, aranyárban mért szénabála.

7.58 beülök a gép elé a gőzölgő és melasszal ízesített kávémmal, hogy elkezdjek írni egy egész napos blogot. Ebben majd jól leírom, hogy telt ez a pazarnak ígérkező nap. Pont itt tartok most.

9.22 Jé. Most veszem észre hogy zúzmarásak a fák.


10.19 Telefon szomszédasszonyomtól:
-Szia, tudod, meddig van ma nyitva a bót?
-Igen.
-Akkor boldog új évet.
-Neked is.

10.58 Jé. Leolvadt az összes zúzmara.


A zúzmara már légnemű lett



11.08 Ritka pillanat. Se mosatlan edény, se mosott edénykupac nem ékesíti konyhámat. Látszik, hogy ünnep van.

Utoljára az áruházban volt ilyen

11.37 Lassan (de biztosan) az év utolsó napjának a feléhez érkezünk. És még mindig semmi. Őrület. A feszültség tapintható.

11.48. Közben burjánzanak a fejemben a szebbnél szebb régi szilveszteri emlékek. A legrégebbi vagy 8 éves koromból. Beültem a kádba szilveszter délután, pár hónapja volt csak fürdőszobánk, élveztem nagyon. Aztán a gőzben egyszerre csak beájultam. Életemben először és (kopkop) utoljára. Anya gyorsan kihalászott, életre lehelt. Utána 30 éven keresztül emlegette, ha fürödni mentem: nekem rosszul ne legyél megint...

14.17 Hazaérkeztünk ebeimmel évi szertartásos Völgyünk-búcsúztatónkról. Innen származik ez a kép. A háttérben nem egy földrengés nyomán elferdült horizont látható, hanem ferdén sikerült letennem a fényképezőt a földre. Én elégedett vagyok, próbáljon meg valaki 10 mp alatt (ennyire volt az automata önkioldó beállítva) összeterelni és műtermi pózba állítani két kajla vizslát.

14.33 Indul az idei év utolsó biciklitúrája. Ez már csak olyan, mint a Tour de Francia utolsó napi befutója. Levezetés, rövid jutalomjáték az összes versenyzőnek, semmi lényegeset nem befolyásol. Idei kerékpáros évemről majd bővebben, ha megérjük.

15.55 Kezemben kefével, vakaróval, patakaparóval kezelésbe veszem lovaimat, ne má sárosan menjenek az éjjeli szénapartira. Drágáim megkapják szilveszteri répaadagjukat (boldog tavalyi év, 69-ért adták a teszkóban, idén 199), aztán részükről a fáklyásmenet.

16.35 Nap a horizont alatt, kutyák a petárdamentes előszabában, Mirek Úr és Vadócka csatlakozott hozzájuk, Jolán a macskanapén, egyedül Kalbász maradt meg jól bevált kinti alvóhelyén. Már hallatszanak az első durranások, de mi mindenre felkészültünk.

17.02 Valami rendezvényféleség körvanalai bontakoznak ki, egyelőre még csaka nagyon halványan.  Szervezői a Jászai-Pécsi sikerduó. Közben azon gondolkodom, mikor voltam utoljára szilveszteri bálban. Ha eszembe jut, szólok. Addig is ki kéne rántanom a halat. De nincs kedvem. Kimaradt a déli szieszta, erősen érzem.

17.38 Ez a mostani időpont azért különleges, mert már csak 382 perc van vissza az évből. Az meg má huss.

17.59 Kis mellékszál, de azért tény, hogy Szilveszter napján költöztem Galambszerre, 2005-ben. Egy üresen álló, fűtetlen ház várt. Elképzelni sem tudom, miért pont aznapra időzítettem a költözést. Buli persze már volt is, két partitársammal a kályhát ölelgettük egész éjjel, nem nagy sikerrel. Sajna, számítógépem legyalulásakor eltűntek az első időkben készült fotók, pedig de kár.

Ezt ölelgettük

18.03 Jolán megfordult a kanapén.

19.07 Kezd egyre  izgalmasabbá válni az este.

21.45 Most pedig hunyok egy jóízűt.

23.30 Nagyjábó ennyi történt az elmúlt 4 és fél órában, érezhető, hogy a nap izgalométere gyenge kezdés után erős visszaesést mutat. Most pedig kifáradok őrködni a karám széléhez egy pohár forralt bor társaságában, mindehhez jó szórakozást kívánok magamnak, az elmúlt évek alapján kb egy óra táján csökken elfogadható szintre a durrogtatás, addig külszolgálat.

Éjfélkor virsli helyett zab

SZILVESZTER ÉLŐ - ELŐZETES

Kedves Olvasók (ha vannak egyáltalán ilyenjeim),
 korszakos, mérföldkő-gyanús, egyben súlyosan hiánypótló  vállalkozás szemtanúi lehettek nemsokára.
Az év utolsó napján minden csillog-villog. Akármerre nézünk, mindenhol szépruhás szépemberek szépen mosolyogva, szépen esznek (késsel-villával), szépen mulatoznak, konfettit, szerpentint és peterdát dobálnak (mondjuk ez nem szép dolog).

Na Galambszeren ilyen nincs.
Hogy ennek bizonyságát adjam, elhatároztam, percről-percre megosztom veletek ennek a korántsem sorsfordító napnak a történéseit.
Zsákba a macska, mert még magam sem tudom, mi fog történni, de nyugodjatok meg, azonnaíl értesülni fogtok róla.
Milyen zoknit halászok elő reggel a fiókból?
Veszek-e akciós virslit?
Zuhany, vagy cicamosdás lesz este?
Mindent megtudhattok, ha holnap figyelemmel kíséritek a (szinte percről percre frissülő ) blogot.
Ne menjetek sehá, úgyis uncsi a szilveszteri buli, én szóltam.
Éljen az igazi Reál-Valóságsó.

Mindenkit várok kábé negyed 8 fele (ha később jönnék, akkor az az én hibám, elaludtam valószínű).

Véres karácsony ( karácsonyi síndarab kisiskolásoknak)

I. szín

Két nappal Szenteste előtt, az erdőn

Mesélő: Messze a nagyerdőn, élt egy kis fenyőfa.
              Nem volt szép virága, nem volt sűrű lombja.

               Szomorúan nézett szét erdőn, réten, tájon.

Fenyő: Nem lát meg senki sem, hiába is várom.
            Ó, ha szép lehetnék...dehát ez hülyeség.
            Címlapfenyő lenni, ez lenne a trendi.
            Ágaimon zúzmara, egészen kis csinos
            De azért fűtött szobában feldíszítve
            Mégiscsak jobb lenne
            Főleg, ha forralt bort is adnának.

Mesélő: Arra ment egy kislány, s testvére a kisfiú,
             Jött velük a  macskájuk, aszongya: miaú.

Kislány: Erre gyere bátyuskám, van itten valami
              Kisjézuska várást alatta akarom gondolni.

Kisfiú: Világszép fenyőfa, színes gömbök labdák,
           Ágadat hó helyett pár hétig ezek húzzák
           Csinos kis portéka, igazán fotogén,
           magában sunyin: (Ha meg majd megunjuk, kályhába darabolom én)

Fenyő: Kicsi szívem zakatol, remeg rajtam minden ág
            Csakhogy megyek innen, micsoda boldogság
            Lovasszánnal gyorsan előálljatok,
            Búcsúzzatok el tőlem, növények, állatok.

Kislány: Apa,  hozd a szerszámot, a baltást
             Kapjuk hónunk alá tűlevelő pajtást

Fenyő (döbbenve): Balta...? Hé, erről nem volt szó
          Törzsemből legyen egy rút torzó?
           Ezt én nem, nem hagyhatom
           Ezt mindannyian megértsük...

(Baltaél villan...)

Mesélő: De a kisfiúéknak már nem volt több kérdésük

II. szín

Szenteste, a fűtött szobában

Mesélő: Kint szállingó hópelyhek, jéghideg förgeteg

              Bent a jó kandalló oncsa a meleget.

              A szeretet fénye sugárzik mindenütt

             Az amputált lábú karifa persze

             Ettől nincs elragadtatva.

Fenyő: Nem akarok többet karácsonyfa lenni
            Utálom a meleget, nincs már mit levetni.
            Tűlevelem lepotyog, kiszárad minden porcikám
            És ízléstelen angyalhajjal fojtanak meg
            Segíts rajtam, pajtikám.

Kisfiú: Erre vártál, erre, erre
           Jól megkaptad, te kis hülye.
           Kellett neked többre vágyni,
           Kerekerdőből szobába állni.
           Madárszar helyett szaloncukor lóg ágadon
           Vízkeresztre full felaprítalak
           A kandallóba, ezt lefogadom.

Apa: Látjátok a tanulságot, anya és a gyerekek
        Bevágok én egy pár bejglit, de előtte még egyebet
        Is mondok még: jegyezzétek, lassan mondom, hogy megértsd
        Fenyőfának az erdőbe, jó gyereknek a szobába
        Üveg sörnek a hasamba, anyátoknak a konyhába
       Van a legjobb helye még.

Mesélő: (Szerintem ez hülyeség).

VÉGE

           

Bolygók együttállása

ÉS A VÉGÉN MINDENKI ÖSSZEÁLL EGY KÉPPÉ,

nyájas Olvasóm, nincs ez másként Galambszeren sem. Mert hiába a hosszú kihagyás, a be nem teljesült ígéretek,  azért mi itt vagyunk mind, akik. Bizonyítékul álljon itt ez e kedves kis életkép kies tanyánkról, ezen a kora téli, de mégiscsak igencsak téliesre sikeredett hétvégén. Amely (hogy a feledés homályától megvédjük) egy csini havazást hozott szombat hajnalra, jó kis Északi Szél kíséretében, hogy aztán vasárnapra minden elnyugodván, csendes, hideg, szűzhóban lovaglós, cserépkályhás, igazi élvezkedős napban csúcsosodjon ki.

 És nem sokkal napnyugta előtt jött a Pillanat. Nem kérdezett semmit, egyszerre csak ott volt előttem.

Íme, így.

Először csak az élénk színek, amik miatt beszaladtam a fotógépért. Azt befele szaladtomban döbbentem rá, hogy ez valószínűleg megismételhetetlen pillanat lesz, ha jól számoltam, és ha még időben visszaérek.

És tessék.

A kép attól különleges, hogy kivétel nélkül mindenki rajta van.

Lássuk hát.

Öcsike a tornác szélén rémülten nyugtázza, hogy épp elmegyek.

Sári a fotelágyon pöffeszkedik.

Előtte a szürke vödör két oldalán Jolán és Mirek Úr sütkérezik.

A farakás mellett Kalbász szívja magába az utolsó éltető napsugarakat, a fakupac tetején Vadócka sportol.

Hátul a beállóban ott vannak a lovak is, azonban az árnyék miatt csak a fenekük látszik, az is csak nagy felbontásban. Épp szénáznak.

Jómagam árnyékként képviseltetem magam a képen.

JÖN!!! JÖN!!! JÖN!!!

                                                                     Már csak egy nap...



A posztodra várunk, Mester



Létszámellenőrzés

A nyár beköszöntével igencsak mobilissá vált néhány lakótárs. Így aztán nem is olyan könnyű reggelente kikalkulálni, hány porció kaját készítsen az emberfia.
Nézzük, ki hogy/hol tölti a vakációt.

Mirek Úr. Mintegy egy hónapja nem láttam. Izabella szerint nála, a padláson vesz részt valami soha véget nem érő before- és afterpartin a környékbeli haverjaival és főleg havernőivel. Nem vitás, Mirek Úr az Élet Császára. Majd egy hónap múlva, egy langyos reggelen hazajön az ő jellegzetes már megint nincs semmi kaja??-nézésével.
Jolán. Tanyánk Bűbájos Gyilkosa is felettébb gyanúsan viselkedett az elmúlt hetekben. Mint tudjuk, két kiscicnek adott életet még májusban, akik pár nap után rejtélyes módon eltűntek a szülőszobából (spájz). Azóta Jolán leginkább fecskegyilkolászással és az én idegesítésemmel tölti az idejét. Legújabb kedvence, hogy éjszaka a nyitott ablakon beugrik a szobába, de előtte a pléh ablakpárkányon jól megcsikorgatja a karmait, majd pár perc bentlét után keserves vernyogással jelzi: ugyan tegyem már ki az udvarra (mert ugye kimászni a hülyéje már nem tud az ablakon, csak be).
Vendégek. Tegnapelőtt reggel Jolán a szokásos fűben hempergéssel jelezte, hogy a maga részéről meg van elégedve a tanyán kapott szolgáltatásokkal. Kicsit gyanús volt a dolog, mert kisebbnek tűnt, mint szokott, de gondoltam, mostanség keveset eszik. Aztán mikor közelebb mentem, megláttam, hogy egy hasonló méretű Mirek Úrral hömbölög a fűben. Kutyáim elrebbentették őket, nos akkor esett le, hogy ezek bizony a két hónapja eltűnt (és meggyászolt) kiscicák. Valahol a szomszéd bozótban nevelte fel őket anyukájuk. Úgyhogy most egy újabb gond a nyakban, mit kezdjünk velük. Amúgy szépek nagyon.
Kalbász. Ő egyrészt őrködik a fecskék felett, emrt Jolán fél tőle, ő maga pedig nem bántja a villásfarkúakat, másrészt pedig szőrének kipotyogtatásával, illetve visszanövesztésével van elfoglalva. Nyaralni, bandázni nem jár, csak eszik és alszik. Igazi macska.
Fecskék. Múlt szombaton (júni 30.) törte fel a tojáshéjat az első (és egyetlen) sanyarú sorsú kisfecske.


Itt leszek ezentúl



Mi lesz a hugival?



Jaws2




Egy kisfecske nagyon hülyén tud kinézni ilyen korban

 Hogy ki az anyukája és apukája, tán maga se tudja. Mindenesetre igencsak csípkednie kell magát, ha augusztus végén Afrikába óhajt reppenni, van mit bepótolnia. És bocs, kevés a fény, Canonom nem tud ráélesíteni a fészekre rendesen.

Szende és a Lányok Fordított életmódot élnek, nappal bezárkózás a beállóba, birkózás a böglyökkel, éjjel legelés a kölcsönbe kapott legelőn.

Élet a szavannán



A református réten




Jó, néha nappal is kimennek

Sári, Öcsike   zzzzzzzzzz...

Néha mindenkinek lehetnek víziói, főleg 30 fok fölött

Nappal 30, éjjel 29 fok a nagyszobában. Levegő nem mozdul, csak a legyek cirkálnak, de őket is csak akkor érzékelem, amikor ledőlök sziesztázni, de akkor nagyon. Harapnak, csak ebből a fajtából élnek errefelé.
Pihenni, nyugodtan aludni? Majd szeptemberben.
Álmomban egy kutya sompolygott a lábamhoz. Azt hiszem, Sári volt, legalábbis olyanforma. Csontot akart kunyizni. Oda akartam neki adni, de nem tudtam. Nem volt szája.
Zoknifeje volt szegénynek.

Csütörtökre enyhülést ígérnek.

HÜLYEMAGYAR IV. Hőguta idején

Magyarlak, 2012.



Lafog.



Fejreállt.

Körbe Balaton, avagy megfizetsz a mámorért

Kinek kell egy játék, amiben a csillagok mind kövek

Mindent a Vezérhangya dönt el benned. Mindent. Nem tehetsz semmit ellene.

 Legyen szó egy figyelmet nem érdemlő nőről/pasiról,
egy Porschéról, vagy éppen a Csomulungmáról.

 Tök lényegtelen, ha egyébként a dögledelmes hétköznapokon Garfield vagy.

Ha ott bizsereg a hangya az agyadban, akkor egy napon belevágsz.

Ha nincs, akkor szerezz egyet, megéri.

 Ma nem indul röpülő, hajtogass magadnak

Amikor tavaly augusztus 21-én délután négy órakor a Balaton-kerülés után a zánkai úttörőváros parkolójában leszálltunk (elnézést:lekecmeregtünk) a nyeregből, nem telt el két perc, már azon agyaltunk, hogy amit vérrel, verejtékkel megcsináltunk két nap alatt, hogyan tudnánk jövőre egy napba beleszorítani. Nyilvánvaló volt, hogy erre már csak idén keríthetünk sort, így aztán a tavasz már a logisztikázással telt (biciklirestauráció, szállásintézés Laciékkal egyeztetve). Leszögezném, hogy a többszöri időpontmódosítás, ami késleltette az indulásunkat, kétszemélyes expedíciónk annak a tagjának köszönhető, aki nem én vagyok.

Projektpóló. Alap.

Nőiben is

Június 8-a minden szempontból alkalmas időpontnak tűnt, a Tanyán mostanában kevés dolgom van, Melinda is szabaddá tudta tenni magát munkahelyéről.

Bár attól azért majdnem befontam, hogy angyali hangon közölte szerdán, hogyhát akkor ugye mi szombaton csináljuk a túrát, ő pénteken este még dolgozik, úgyhogy akkor majd éjjel hazajön Győrből Őribe, és akkor szombaton hajnalban elindulunk, jól leautózunk Lelléig, és levezetésként körbetekerjük a Nagy Vizet. Aranyos.

Időnként az embernek kicsit idegesebben kell felfortyanni, hogy bizonyos dolgokat (pl egy szimpla műszakáthelyeztetés egy győri fitneszklubban) elintézhessen.




Az Expedíció Pótkereke

 

Az Expedíció ügyvezetője

Két kerékpár félig szétkapva Szuzi csomagterében, minden cucc összekészítve, minden föld bevetve, indulás Lellére este 9-kor. Gyors alvás, aztán reggel 7.02-kor (a történeti hűség kedvéért) indulás, mégpedig az óramutató járásával ellentétes irányban. Glück auf!

Némi alkoholt fogok inni, hogy úgy legyen, mint régen

Indulásunk után pontosan 32 perc telt el (tehát mintegy 211 km állt előttünk), amikor Melinda először megkérdezte: Eddig mennyit jöttünk? Néha annyira érzékeny ez a lány, az ember egy picit idegesebben válaszol, és rögtön bedurcizik. Fene se érti a női lelket.

Nem sokat kellett várnunk az első holtpontra sem, még Siófok előtt kezdett el Melinda életmentő zselés nyeregborítója rendetlenkedni, de aztán beállt, utána nem volt vele gond.

Fűzfőig (kb negyed táv) gond nélkül gurult őrségi lankákon edződött expedíciónk, és hogy érezzétek, milyen remek hangulatban telt az idő, számtalan ehhez hasonló vidám párbeszéddel is gazdagítottuk együttlétünket:

Tag1: na, melyik költőnk halt meg az itteni (B.szárszó) vasútállomáson?

Tag2: Ööö...

Tag1: Híresen bajszos ám

Tag2: Deák Ferenc?

Tag1(türelmesen): Langyos. Kicsit később élt.

Tag2: Akkor Ady

Tag1: Majdnem. A vezetékneve egy keresztnév. Pont az, ami őriszentpéteri iskolaigazgatóé

Tag2 (értetlenkedve): Szabó...?

Tag1: Na, tekerjünk inkább.

A cangám és én vagyunk az utolsó hősei a világnak

Fűzfő után aztán belekeveredtünk a nyár egyik legzsúfoltabb (és számomra legérthetetlenebb) tömegrendezvényébe, Alsóörsön rendezik ugyanis minden évben a Harley-találkozót, amin idén állítólag 15 ezer motoros (nem csak Harleys) volt ott, nekem többnek tűnt. Mákunkra pont szombat délelőtt tartották a nagy felvonulást, amire még ezen felül egy fél magyarországnyi érdeklődő id kiment a 71-es út szélére, egész Zánkáig tele volt az út.

Tessék választani

Volt, akit ez egészen lázba hozott, magam inkább hallgatom tekerés közben a semmit, Melinda viszont egészen belelkesült, asszem neki pont jókor jött az inger, ami elvonta figyelmét közelgő és pár óra után már permanenssé váló holtpontunkról. Déli egy órára értünk tavalyi vég-, idei félállomásunkra, Zánkára. Terv szerint haladtunk, 6 óra alatt megvolt egy erős százas, és meg ennyi várt ránk, úgyhogy minden a Központ forgatókönyve szerint alakult. Balatongyörökön volt az első (és egyetlen) fürdés, amelyet csak én bonyolítottam le, igyencsak jólesett gémberedőfélben lévő tagjaimnak. Hogy lassan, de biztosan égettük a kalóriákat, és merítettük testi és szellemi  tartalékjainkat, jól példázza az alábbi, félreértésektől hemzsegő kis párbeszéd:

Ügyvezető (erős menetszélben): na, hogy áll az akkumulátorod?

Pótkerék (nem hallja jól): mi...?

Ügyvezető (emeltebb hangon, suhanó motorok között): mondom, hogy áll az aksi?

Pótkerék (megnyugodva): igen, volt reggel kaksi

Ügyvezető (beletörődve): nincs több kérdésem

Ha kijön a nap, te árnyékot látsz, de a te űrhajód se a türelem tolja

Amire egész nap számítani lehett, Fenyvesnél (kb 150 km) bekövetkezett. Őriben és Sárváron is esett egész nap, így aztán igazán szerencsésnek érezhettük magunkat, hogy csak délután 6 óra körül ért utol bennünk a zuhé, addig csak kergetőztünk egymással.



Kájjdee!



Expedíciónk egyik tagja negyon kényes arra, hogy a haja ne ázzon meg (találjátok ki, melyikünk...). Mivel nem mutatkozott túl nagy esély arra, hogy elálljon a nem túl intenzív, de azért zavaró eső, ráadáaul ez est leszállta is egyre fenyegetőbb volt, úgy döntöttünk, tovább indulunk, eddig eljutottunk, nem cipeltetjük haza magunkat szégyenszemre autóval. Így aztán Melinda diszkrétlila türcsijét (Decathlonos!)  turbánként tekerte hiperérzékeny fejére, így pedig már  zavartalanul folytattuk utunkat.

Látványkerékpáros

Összebeszélnek mind a sejtek, és egy szép sóhajra egyszerre abbahagynak minden munkát

Én tudom, hogy ezek a lelkesítő sorok kedvet csináltak mindnyájatoknak egy hasonló turnéhoz, és ha rajtatok múlna, már holnap indulnátok egy Balcsi-kercsire, de azért néhány érzést itt hadd írjak le.

Szóval:

-150 km után már nincs kényelmes kerékpár. Azt a nyerget még nem találták fel, amin 8 óra kuporgás után jólesne az ülés. Ilyenkor maximum választhatsz: az ülőgumóidat trancsírozod szét, vagy az aranyereden kockáztatsz meg egy vérző sebecskét. Millió tűzhangya támad ilyenkor a valagad minden pontján, akik égető harapásokkal boldogítanak, ilyenkor már folyamatosan.
-összeomlik a kiválasztó szervrendszered. A nap folyamán 6 liter folyadékot toltam be (ld kajaösszesítő), és összesen egyszer hugyoztam, az is csak pisike volt. Ráadásul reggel én nem is kaksiztam (érdekes adat).

-megszűnik a hatalmad a végtagjaid fölött. Tenyereid görcsösen markolják a kormányt, egy rázkódásnál végigfut az egész karodon az a fajta zsibbadás, amit gyerekkorodban éreztél, mikor bevágtad a könyöködet és a fájdalom ideget ért. A talpad is fáj, csak úgy tudsz tekerni, ha minden hajtásnál más ponton érinted a pedált.

-gerincoszlopodat az összeroppanás fenyegeti. Úgy érzed, nyakcsigolyáid tényleg az egész Földgolyót cipelik, pedig csak céltalanul himbálózó fej van rajta, benne egy üveges tekintetű arcszerkezettel.

-leszállni? Az a legrosszabb. Pár percig ugyan kellemesebb, de a visszaszállás és az első tekerés olyan gyötrelem, hogy ezerszer megbánod, hogy abbahagytad.

-elviselni csak úgy lehet, ha folyamatosan tornászol a biciklin. Tekered a fejed, kétségbeesetten kalimpálsz a lábaiddal, kiállsz-visszaülsz, közben párzó mozdulatokat teszel. Ezért aztán kívülről úgy nézel ki, mint egy hypoglikémiás részeg, aki mellesleg be is szívott.

A kilométerek meg ilyenkor nem akarnak fogyni, úgy érzed, homokban tekersz.

Úgy gondolom modelleztük, hogy mozoghat minden együtt

Amennyire reménytelennek látja az ember 20 km-el a vége előtt az egész projektet, annyira megváltozik minden egycsapásra 5-el a vége előtt, legalábbis nálam. Melinda súlyos apátiába fordulva egyensúlyozta a fején a törülközőt, ami amúgy már rég megszáradt rajta, csak azért nem vette le, mert akkor le kellett volna szállnia, ilyen állapotban meg újrakezdeni ugye maga a borzalom. Közölte, hogy ő már semmiféle kommunikációra nem képes, majd szóljak, ha vége van. Énbennem Boglárra érve szakadt el a fék, ügyvezetői mivoltomból kivetkőzve begőzölt lengyel futballhuligánként integettem és csengettem minden autónak az utolsó negyed órában.

És a végén mindenki összeáll egy képpé

Balatonlelle, Béke utca 2.



19.27 perckor, 12 óra 25 perccel az indulás után értünk vissza a kindulási helyre, ahol már a csonka Csonka család várt bennünket. Küldetés teljesítve.

Számokban

Bruttó idő:  12 óra 27 perc

Nettó tekerés: 10 óra 2 perc

Pihi: 2 óra 25 perc

Megtett táv: 220 km

Átlag: 17,6 km/h

Eközben az üzemanyag

6 liter ájsztea (3 coopos, 3 cba-s)

3 szenyó (turista, sajt, paprika)

egy csomag vaníliás keksz

egy csomag csokis tallér (fele megmaradt)

3 banánt

4 pogácsa (cba-s)



Csak az ájsztea. És még hugyoznod se kell.



Ez az én menüm, Melindát kérdezzétek az övéről, főleg a csodás Protejnszeletekről.



Köszönöm Anyunak és Norbinak



Epilógus (hazafelé az autóban, valahol Zalacsány és Nagykapornak között)

Tag2: Megvan...Nem József Attila volt...?

Tag1: haggyámá.




Melinda: Úgy érzem magam, mint akit szétudvaroltak...

 

Picsába - Többszörösen frissítve

Ez a hetedik nyaram a tanyám. Hetedik éve várom, hogy fecskék költözzenek hozzám. Mindenük megvan, ennél jobb helyet nem is álmodhatnak maguknak.

És igen, idén májusban végre elkezdtek cirkálni az udvaron, a műhelyt nézte ki magának egy pár. El is kezdték szépen építeni a kis fészküket a gerendára. Aztán ahogy kell, a kis sár-szalma kuckóban tegnap este már tojásokat is felfedeztem, kettő darabot, akkorák, mint egy babszem. Esténként ott kucorog a tojásokon a tojó, párja meg a fészek szélén. Egy órája sincs, hogy megtörtént a baj, még mindig nem hiszem el.

Este befelé jövet rájuk néztem, felkapcsoltam a villanyt, gyönyörködtem bennük. Aztán hirtelen megriadtak, elkezdtek röpködni a műhelyben, kis idő múlva megnyugodtak, letelepedtek a falra akasztott sarlón.
Egy pillanat-, szóltam nekik, hozok a fotómasinát, első sztárfotó elkészül, aztán folyamatosan dokumentáljuk majd a fejleményeket. Nem telt bele fél perc, már vissza is értem, sikerült is elkészíteni a képet.

Sajnos, mint kiderült, az egyik szerencsétlen kisfecske életének egyik utolsó pillanata volt.

Teljesen váratlanul megjelent ugyanis Jolán cicám. Sohasem tudtam felfogni, hogy képesek a macskák levadászni a madarakat. Hát most végignézhettem. Egy pillanat műve volt, felugrott a falra, a felrebbenő fecskék közé újra bevetődött és én már csak a halott madárkát tudtam kiszedni a szájából.

Végülis...Semmi különös nem történt, mindenki tette a dolgát. Ez egy ilyen nap. Tegnap egy döglött tyúkot találtam az udvaron, tököm kivan már.

Picsába.

FRISSÍTVE: 24 óra elteltével kiderület, hogy valószínűleg az ifjú apajelölt volt Jolán áldozata. A tojó úgy tűnik, továbbra is üli a tojásokat, és több gyanús fecske is cirkált napközben a közelben. Új frigy készülődik? Vagy a fecskéknél nincs ilyesmi...?
FRISSÍTÉS FRISSÍTÉSE Vasárnap este Jolán újra lecsapott. Ismét felrebbentettem a műhelyben egy madarat, mentem be zabért. Jolán szájában kb másfél másodperc múlva ott volt szerencsétlen pára. Kiszedtem a szájából, aztán azzal a lendülettel hajítottam ki Jolánt az ajtón egy szívből jövő mocskos káromkodás kíséretében. Jó hír, hogy a tojásokat továbbra is üli egy madár, de hogy itt kinek ki a kicsodája, ezt én föl nem fogom, mert már közben 4(!) tojás van a fészekben.

A kövér lúd, avagy Hülyemagyar III.

Na, ha már ilyen szerencsésen valagba rúgtuk az álommanókat (normál, Vénusz-átvonulástól mentes napon 6.24-kor szólal meg a Nokia-kakas), hasznájuk ki az időt és mazsolázzunk a piszkozat mappában felgyülemlett témák közül.

Első versenyzőnk méltán és joggal nevezhetne a 2012-es Ezmiez?-konteszt Arany Böszmeség-díjára, vagy lehet hogy csak az én tesitanár agyam nem foghatja fel a benne szunnyadó értelmet. Elsőre azt írtam: éttermet. Lehet, hogy mégiscsak vissza kéne feküdnöm.
Szóval:

Őriszentpéter, közel a Siskaszeri elágazóhoz, a főúton. Az aszfalton egy hibrincsszínű fújás valami spray-vel. Ez még nem olyan különös, mi is telefújtuk az összes sárvári aszfaltot és pinceajtót az általunk gyártott Zsibbadt Egerek-sablonnal 1981-ben. Egy-kettő még ma is látszik és fog is jó darabig, témát adva egy 2430-ban esedékes régészeti konferenciának.
Ha azonban figyelmesen megvizsgáljuk (vagy áthajtunk rajata bicajjal és utána nézzük meg idegesen), mit látunk? Igen, bazmeg, egy csavart.

Én csak egy kurva egyszerű adófizető állampolgár vagyok, nincsenek gazdag rokonaim és a erotikai közbeszerzéseken (ld: csajozás) is rendre alulmaradok. De azért teljesen hülye talán mégse. Így aztán különösen idegesítő, hogy nem értem a miértet. Csak arra tudok gondolni, amit elsőre elhessegettem már, de most mégis:
Ezek lecsavarozták az úttestet?
De miért?
Elviszi valaki?
És mit kezd vele? Rak az udvarára pár méter flasztert?
És mekkora utánfutó kell, hogy elférjen rá? Hiszen az úttestet nem lehet föltekerni, mint a gyeptéglát.
Lehet hogy azért csavarozták le, mert korábban már ellopták?
És ugye, ami látszik, az az anyacsavar. De hol van az apacsavar vége? Nyilván a Föld túlsó feléhez van hozzáfogatva, tehát csakis Új-Zélandon lehet. Az meg kurva nagy meló lehetett, átfúrni az egész litoszférát, meg alatta a forró trutyit. Megérte?

Mennyi kérdés.
És akkor ne őrüljön meg az ember.

És a végén mindenki összeáll egy képpé

Kedves Május!
Szar érzés, hogy nem lettél megörökítve a Susutanyán.
De máshol igen.
Még egyszer, szorri vagyok.
És maradok.
Tisztelettel.

Mai küldetés

Vannak olyan pillanatok, amikért az ember sok mindent bevállal. Vannak olyan pillanatok, amikre többet kell várni, mint egy új posztra a Susutanyán. Ma hajnalban 4.59-kor még ágyban voltál? Szégyenkezz.
A Vénusz (lánykori nevén Esthajnalcsillag) élhetetlen bolygó, csak néhány elvakult fideszest küldenék oda jó szívvel nyaralni. Büdös van, baromi meleg és a közérzetetek is szar lenne ott, az állandóan a fejetekben motoszkáló nyomás miatt (a földi 90-szerese). Viszont tőlünk nézve, főleg langymeleg nyári éjszakákon igencsak lomantikus, hiszen esténként (vagy épp hajnalonta, de akkor ki nézegeti) könnyedén megfigyelhetitek Nap anyóka mellett, és egyébként is szomszédunk, úgyhogy szeretnünk kell.



Így láthatta egy hazatántorgó részeg

 Ma éjjel nem sokkal éjfél után belépett a napkorong elé, hogy majd 6.55-kor elhagyja. Addig lehet nézegetni, és kell is nézegetni, mert ugyan 2004-ben már láthattunk ilyet, tehát az elmúltnyócévben még egy nyamvadt Vénusz-átvonulás se volt (a béna szociknak még erre se futotta, bezzeg...), de a legközelebbire csak 2117-ben kerül sor. Nagy kicseszés, hogy az Magyarországról nem fog látszódni, így majd újabb nyolc évet kell aludni a 2125-ig, ami viszont igen. Viszont azt én már nem tervezem megnézni, nem kell túlzásokba esni.
Nos, ha már így alakult, azért felhúztam a vekkert (diszkrét kakasszó) 4.30-ra, így az éltető forró-hideg zuhany és az egyenesen az életet jelentő kávé után hű ebeim, valamint 8x40-es szovjet binokulárom, és a napfogyatkozásról eltett Forte típusú sötétszemüvegem (bontatlan csomagolás!) társaságában kiügettem időben az észlelésre. 4 fok volt, úgyhogy visszafordultam még egy korty páleszért is, de mondhatom, megérte.
8 órakor indulás a dolgozóba cangával, addig kaszálás, tán Szendére is felülök gyorsan. Tán nem.

Csendes vasárnap

Méghogy a krikett unalmas játék. Hah, Álljon elém, aki ezt állítja.

Hiszen még Jolán macskámat is lekötötte a West Indies-Ausztrália tesztmeccs, amelyet, vasárnap követtünk nyomon a neten (persze közben megfőztem az ebédet, sziesztáztam, lenyírtam a füvet, elmentem biciklizni, kivittem a  vizslákat Szalafőre, lecsutakoltam a lovak vedlésben levő szőrét, befűtöttem, és a vacsorának valót is előkészítettem), így aztán az izgalmasabb részekre már otthon is voltam.

Ui: Az ausztrálok megdöbbentő hátrányból, 449 futást ledolgozva hozták vissza a sírból a meccset az ötödik nap végére. West Indies 449d & 148, Australia 406d & 192. Őrület.

Ez olyan, mintha egy focicsapat mondjuk 4:0-ról veszítene el egy meccset. Érdekes, nem?

De.

Kielégítés*

Húsvét. Már serdületlen gyermekkoromban sem tudtam igazán mit kezdeni vele. Valószínűleg túl földönjáró voltam ahhoz, hogy agyilag rendbe rakjam azt a számomra káosznak tűnő katyvaszt, hogy egy embert fölszögeznek egy fakeresztre, az jól meghal, de három nap múlva come-back, a háttérben megjelenik egy nyuszi, aki pirosra festett (vagy ezüstpapírba tekert csoki-) tojásokat bocsát ki a kloákájából, azokat kishülyegyerekekkel kerestetik a zöld fűben, sonkát kell enni, a morzsákat össze kell gyűjteni, mert ellenkező esetben Mami kereszteket vet, lányokat és öregasszonyokat Krásznaja Moszkva kölnivel kell öntözgetni, ezért az embergyereke pénzt kap. De legalább egy újabb ajándék-kapási indok.

Szürreális az egész, pszichedelikus mintegy.

Dehát az Ünnep az Ünnep. Arról meg kell emlékezni. Állítsunk hát a gasztro-totemoszlopokat, az úgyis megy nekünk.

Legyen a menü mondjuk...sonka, tojás, kalács, torma.

Aztán jöhet egy fáintos borsóleves és egy (a téli partira emlékeztető) tejfölös-paprikás csirke. Nokedlival. Ezekről képi dokumentum nem maradt fenn.

Talán csak egy.

De az mindennél többet mond el.

Fűszer. Az étel lelke.Paprika. A Fűszerek Fűszere. Ezer fajtája van, kérdezzétek meg a mexikóiakat.

Ezek közül én kettőt használok. Egy csemegét, amit Krizsutól szereztem be az ősz folyamán (átlátszó üveg), és egy csilit, amit viszont még nyáron autentikus helyen, Cecén egy utcai árus nénitől vettem (fehér mezben).

Nos, barátaim, ha elfogadtok egy tanácsot, hát soha ne tegyétek ezt a két üveget egymás mellé.

Ha ugyanis elfogy a csemegepaprika, mint ahogy nálam is tette, nagy a kísértés, hogy a pótlást véletlenül a csilis zacskóból végzed el (mint ahogy én is tettem).

A boldog húsvéti ebédhez immár nem kell más, minthogy alaposan megpaprikázzuk a borsólevest, a csirkét meg pláne. Hiszen a paprika a Fűszerek Fűszere ugyebár.

A folytatást fantáziátokra bízom.

Végülis nem is rossz a Szecsuáni paprikás csirke. A borsólevest pedig úgyis olyan ritkán eszi az ember jégkockákkal megpakolt szódavízzel.

Mert azt ne gondolja senki, hogy kiöntöttem a kaját, nem olyan családból származom.

* egyes türelmetlen olvasóim kíváncsiságát. Szóban.

** én szóltam, hogy nem egy nagy sztori...

VISSZA A TÉVÉMACIMAT!!!

Húsvét hétfőn a királyi televízió tudós illetékesei lecserélték a tévémacit. Képestül, hangostul. Ismét sikerült kihajítani a múlt egy bájos darabkáját.

Szeretném leszögezni, hogy alapvetően semmi bajom nincs az új tévémaci-figurákkal. Nem csúnyák, igaz, nem is annyira aranyosak. Ráadásul ez nem az első csere az elmúlt évtizedekben, rá lehet keresni a tévé-maci elmúlt majdnem ötven éves evolúciójára.

Az persze  ízlés kérdése, kinek hogy jön be egy helyen a csuffadt zöld pulóver, a laptop, a távirányító, a szocreál kanapé, a bumerángfülű nyuszika, vagy éppen a macik orcájára varrt parizerszelet. Maci új csajából (húgából, lelki társából, anyjából) viszont Szőkenőt csinálni, hát...

A gondom leginkább az elvvel van. Mi a francnak kell belepiszkálni valamibe, ami működik. Szereti mindenki, a picik is, de a felnőttek meg pláne. Ismerjük televízió-medvénk minden mozdulatát, a papucsba bújást, a köpést, a bukfencezést, a paplan alá bújást. A városi folklór része lett. "Köpött a maci, nyomás az ágyba."

 Az is csak a mostani agyunkkal tűnik fel, hogy időnként pedo-macit játszott nekünk öreg barátunk. Vagy ez csak egy egyszerű bébidoll-alsó...?

De a legdurvább a zene. Alakíthatták akárhányszor, a klasszikus fagottszóló nem változott, max gyorsult a tempója az idők során. Na, ezt is kiszórták, szegény Berkes Gáborral (Süle a Keménykalapból...) meg írattak egy új szintiset. Ötven év múlva biztos ezt is úgy fütyölik a gyerekek, mint a régit.

R.I.P. Tévémaci. Éltél 1963. húsvét hétfőjétől 2012. húsvét hétfőjéig (legalább az ötven éves jubileumot megvárhatták volna...).

És végezetül itt az én igazi tévémacim, abból az időből, amikor még Tomika is ágyban volt minden este negyed nyolckor. Tudjátok, amikor köpött a maci...

http://www.youtube.com/watch?v=WxYWvEeKRNc

Szánalmas schmittelés

Kedves Olvasósereglet, az a helyzet, hogy az elmúlt bő egy hónapban  

 semmire nem volt időm, iszonyúan el voltam havazva, több hónapnyi elmaradt munkát kellett elvégeznem, szennyesruha-hegyeket kellett eltüntetnem, a házamat egér-, pocok-, nyest-, nyuszt-, görény-, menyét-, vakond-, mókus-, pók-, légy-, szúnyog-, muslinca-, bolha- és darázshordák lepték el, továbbá kilokoltattak, megfenyítettek, megaláztak, felgyújtottak, kiraboltak, megerőszakoltak, felnégyeltek, felynyolcaltak, a tanyát lezárták, felgyújtották, felrobbantották, lebontották, széthordták, lesózták, földhivatalból és a GoogleMap rendszerből 2512-ig véglegesen törölték,

szóval értitek:

KURVA LUSTA VOLTAM!!!

Ígérem, hogy megváltozok.

Ezentúl szinte mindennap írok ide, azonkívül rendszeresen karbantartoma  régi híreket, olvasóim leveleire mindennap válaszolok, nem hagyván kétségek közt őket, lábamat, fülemet, fogamat, kukimat lelkiismeretesen mosni fogom, virágaimat nem szomjaztatom, és amúgyis minden téren igyekszem hasznos tagja lenni a 

Magyar Népköztársaságnak, Magyar Köztársaságnak, kis hazánknak.